2013. január 16., szerda

A telefonszerelő rémálma: elavult, ismeretlen hálózat - de azért minden megoldható


A helyismeret azért nem minden. A kitartás sokszor fontosabb. Igaz, új helyszínen, új szerelésnél, ha a teljes rendszer újonnan lesz kialakítva akkor úgyis folyamatosan alakul ki minden, így itt nem is lényeges szempont annyira a helyismeret. Kétségtelen, hogy ilyenkor is előfordulhat olyan szituáció, hogy hasznos lehet ismerni az épület, épületek felépítését, eldugott zugait, de azért nem ez a jellemző.
Ellenben egy meglévő, régóta működő, vagy súlyosbítsuk a helyzetet nagyon régóta működő hálózatnál, időt, pénzt és nem utolsó sorban rengeteg idegőrlő pillanatot megspórolhat az aki képben van egy nagyobb kiterjedésű hálózat részleteivel is.
Sok ügyfelünk szerencsére már új modern alközponti hálózattal rendelkezik, de természetesen nem mindenkinek volt arra pénze, hogy korszerűsítsen, így fellelhetőek még „őskori” maradványok is.
Általában ezekkel sincs komoly gond, hiszen nagyon jól ismerjük ezeket a hálózatokat a helyismeretünknek köszönhetően, és mind a hibaelhárítás, mind a bővítés, áthelyezés hamar megoldható. Akár több épületes telephelyek esetén is. De.
Bizony előfordulhat olyan, hogy az évek óta rendszeresen karbantartott, és alaposan megismert régimódi hálózat egy olyan részén keletkezik hiba, vagy kérnek hálózatbővítést, változtatást, amit addig nem térképeztünk fel. Azért nem, mert nem volt rá szükség. Régi nagy igazság, hogy ami jól működik azt nem piszkáljuk, pláne, ha nagyon régi dologról beszélünk, így hát csak akkor nyúlunk a régi hálózatba, ha valami elromlik, vagy ha felújítást kér az ügyfél.
Na most elromlott. Régi hálózat, ismert épületben, ismeretlen folyosón, illetve a folyosó az ismert volt, de hogy hogyan van „behálózva” az a múlt és a köd homályába veszett.
Rajz persze nincs róla. Nem szokott lenni. Őrzünk ugyan még régi épületek régi telefonhálózat rajzait, de van, hogy értelmetlenül, hisz már az épületet is lebontották. Emléknek azért nem rossz.
Na de térjünk vissza „esettanulmányunkhoz”. Ezen a folyosón még nem volt szükség javításra, és ez az épület legtávolabbi folyosója. Kérdés hogyan jutnak el ide a telefon mellékvonalak. Mert, hogy eljutnak az biztos, hiszen 5 irodában működnek is a mellékek, csak egyben nem.
Megvan a rendeződoboz, nagyszerű, csak sajnos kiderül, hogy ez nem azt a folyosót látja el, hanem a rá merőlegest. Semmi baj, biztos itt lesz akkor a másik végén a folyosónak. Tévedés, ott sincs. Végigjártuk az irodákat, hátha valamelyikbe „elrejtették”, de nem. Na ennek fele sem tréfa, itt valami turpisság lehet. Rendeződoboznak muszáj lennie, hiszen a központból kábelen indulnak el az itt lévő mellékek. Természetesen végső elkeseredésünkben megfordult a fejünkben az új kiépítés is, de rá kellett jönnünk, hogy ez az épületrész igen nehezen megközelíthető legalábbis a telefonközpontból kábel kiépítéssel. Ráadásul a megtalált, nem ezt a folyosót ellátó rendeződobozban pedig természetesen nincs szabad érpár. Meg sem lepődünk. Több doboz nincs, szóval nincs más esély, meg kell találnunk a hibát, és el kell hárítani.
Nem akarjuk hosszúra nyújtani, és nem is lenne értelme itt szakmai részletekkel dobálóznunk, a lényeg az, hogy több órás kutatás után arra jutottunk, hogy valahol a az irodák előtti folyosó felső részén elhelyezkedő, kis szerviz alagútban kell lennie a rendezőnek. Hogy ki rakta oda és miért ne kérdezzék, és már nem is biztos, hogy lényeges. Mindenesetre üdvözöljük ezúton is. Ez a kis „folyosó” vagy inkább alagút, kívülről, és az irodákon belülről sem nagyon nyitható üvegablakokból megközelíthetőek talán. Vagy még inkább onnan sem. Volt olyan amelyik „ablakot” egyáltalán nem tudtuk kinyitni, volt olyan amelyiket résnyire, és egyet találtunk ahol egy ember éppen hogy befért. Szerencsére aznap nem sokat ebédeltünk. Igen ám, de a szerviz folyosóban nem hogy felállni, de felülni sem nagyon lehetett, ráadásul ismeretlen eredetű kábelek, (főként elektromos) futottak végig a kis folyosó „padlóján”, annyira feszülve, hogy megemelni sem lehetett őket. Remek.
Tényleg rövidítünk. Végül mégis kimásztunk az alagútból, és egy irodában ahol valamennyire sikerült kifeszegetni az ablakot, kézzel tapogatva a kábelek alatt ezt találtuk. Íme:



Ugye szép? Elnézést a kép minőségéért, de kábé mi is ennyit láttunk. De ez már nem is zavart bennünket annyira, mert pezsgőt bontottunk a sikeres expedíció miatt. Nem kell ecsetelnünk milyen öröm volt, főleg mikor sikerült egy másik szabad kábelérpáron kiadnunk a rossz melléket, és ügyfelünket megörvendeztethettük az újra működő mellékével. Hát ennyi.
És, hogy mi a tanulság ebből? Semmi nagy dolgot ne képzeljenek. Semmi extra. Biztos nem értik, főleg azok akiket ráadásul nem is érdekel, hogy a szolgáltató, hogyan oldja meg az Ő problémáját. Neki csak az a fontos, hogy rendben legyen. Nincs is ezzel semmi baj, sőt, pont ez a tanulság. Egyrészt szeretnénk elmondani, hogy amit itt leírtunk azt cseppet sem negatív értelemben írtuk, a nehézségek ellenére sem. Ellenkezőleg, ez nekünk kihívás. És higgyék el ahogy a honlapunkon is „reklámozzuk” a Bodcom Kft. megoldja a problémát. Nem számít milyen körülmények között. Nagyon sok furcsa, extrém szituációban kellett már megállnunk a helyünket, és még soha nem kellett azt mondanunk, hogy ezt nem tudjuk megoldani.
Bekúszunk a legszűkebb alagútba, felmászunk több méter magasan lévő vezetékekhez, de előfordult már háztetőn végigdobott vezeték javítás is, egyszer pedig még vízben úszva is építettünk hálózatot. Nem, nem viccelünk.
Nem is maradt semmi más hátra, csak az, hogy megerősítsük, keressenek bennünket bátran, számunkra valóban nincs lehetetlen!